Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz (I.)
Műfaja: óda.
Arról nevezetes, hogy sokáig javítgatta, pontosította mire 1810-re elnyerte ezt a mostani formáját. Ez is közte volt azoknak, amelyeket Kis János elküldött Kazinczynak. Kazinczy méltatta ezt a verset. Ezt a verset nemzetnevelő célzattal írja és összehasonlítja benne a múltat a jelennel. A múlt dicső, a jelen pedig elkeserítő a költő szempontjából. A versben történelmi alakok, hírességek nevei olvashatók, akik igazi példaképek voltak. Horatiusnak voltak hasonló témájú, nemzetnevelő szándékú megírt ódái. Berzsenyi példaképe Horatius. Értékpusztulásra mutat rá: "Elődeinknek bajnoki köntösét
S nyelvét megúnván, rút idegent cserélt"
A magyarok jelentős alakjait idézi fel (pl: Attila, Árpád, Hunyadi). Ők azok akiknek a magyarság nagyon sokat köszönhet. A költő visszatér a jelenbe. A jelenben sorscsapások sújtják az emberiséget.