Csokonai Vitéz Mihály: A tihanyi Ekhóhoz
Műfaja: elégia. Rímképlete: a b a b c c d d
A vers indítása nem felszólítás, inkább kiáltó könyörgés.
1-2. versszakban a költő saját élethelyzetét mutatja be: a füredi parton, Tihannyal szemben a sorsüldözött ember, segítségül hívja az Ekhót. Azt kéri a Nimfától, hogy panaszait felerősítve sokszorozza meg, kiáltsa világgá. A két strófa a boldogtalanság és a boldogság, a kitaszítottság és a vígasztaló társaság ellentéteit feszíti egymással szembe.
3-6. versszak a panaszos kérést erőteljes felszólítássá tágul, most a nimfa lakóhelyét szólítja meg. A reménytől megfosztott, a teljes kilátástalanságba zuhant ember élete kisiklását, költői pályájának zátonyra futását panaszolja el.
7-10. versszak már nem a nimfának panaszkodik. A magányba kíván menekülni.