Petőfi Sándor: Szeptember végén
1847-ben keletkezett Koltón. Műfaja: elégia. Hitvesi költészet egyik darabja.
1. versszak: egy picturával indít a költő. Őszi, idilli táj képe rajzolódik ki.
"Elhull a virág, eliramlik az élet"
Közeledik az elmúlás, a halál.
Ősz = öregedés
Tél = halál
Előre vetíti az elmúlást. Mindenről a nászúton beszél.
2. versszak: feleségét szólítja meg és hívja közel magához, és kérdést intéz hozzá: ha korán meghalna Júlia újból férjhez menne-e? Meggyászolná-e Petőfit? Ezeket a gondolatokat az évszakváltozások, az elmúlás váltja ki a költőből. Mulandóság gondolata foglalkoztatja. Az ifjú férjben munkál a féltékenység.
3. versszak: látomás (vízió). Petőfi elképzel egy lehetséges eseményt. Házastársi hűség, örök szerelem érzése szólal meg. Szentimentális, eltúlzott érzések:
"ki téged még akkor is, ott is, örökre szeret!"
Sírig tartó szerelemre tesz ígéretet. (Házastársi líra tetőpontja). A legtöbb, amit egy férfi a feleségének ígérhet.
Túlzás: sírból felkelő költő képe, aki leviszi az özvegyi fátylat.
Amikor mindössze 2 év múlva a költő valóban meghalt, sokan látnoknak (vátezs) tartották őt, aki "megjósolta" a jövőt. Szendrey Júlia Petőfi halála után nem sokkal férjhez ment (kényszerből). Kortársak sok kritikával illették Júliát a 2. házasságkötése miatt.
"Feleségek felesége"