Berzsenyi Dániel: A közelítő tél
Ez a vers is benne volt abban a néhányban, amelyet Kis János elküldött Kazinczynak. Kazinczy javaslatára született a cím. Eredeti címe Ősz volt. Műfaja: elégia. Melankólikus, szomorkás hangvételű a vers, de a sorsába beletörődő költőt tükröz a vers. A költészetben a tél= a halállal. Depressziós hangulat uralkodik el Berzsenyin és fiatalkora ellenére már búcsúzik az élettől. A vidéki élet negatív hatással volt a költőre, mivel elszigeteltnek és magányosnak érezte magát. Örömtelenség fenyegeti a költőt. Az ókori görög és római kulturkörhöz kapcsolódó szavakat e versében is sűrűn használja.
1-3. versszak: tájleírást látunk, harmonikus, idilli táj, éppenhogycsak elmúlt a nyár és őszre váltott. Negatív festés: a költő arról ír, ami nincs vagy elmúlt.
4-6. versszak: egy váltás történik. A költő az idő múlásáról kezd írni. Saját öregedését fájlalja. Arra döbben rá, hogy saját életében is beköszönt a tél, az elmúlás.
Záróversszak: nehéz feldolgozni azt a tudatot, hogy az életünk rövid és véges.