Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet
1846 decemberében íródott.
A vers felütése egy költői eszmefuttatással kezdődik. A tétlenség nyomasztja a költőt, nem szeretne passzív lenni. Tenni szeretne a szabadságért. Fohász Istenhez a cselekvőképességért. Az elmúlás hagyományos formáját elutasítja. Költői vágy fejeződik ki. Metaforák: legyek fa, kőszírt...
Síkra száll a költő a szabadságért. Legfontosabb cél a Világszabadság. Fokozásnak vagyunk tanúi, képszerűen láttatja a szabadságharc eseményeit. Hat a hallásunkra és látásunkra. Naturális módon láttatja saját halálát, ezért forradalmi látomásköltészet. A költő kész saját életének feláldozására is. Vers zárása: a hősi halál víziója, lázomása bontakozik ki. Előre vetíti saját halálát. A vágyott világszabadság csak álom maradt, a magyar szabadságharc elbukott.