Petőfi Sándor: A XIX. század költői
A kortárs költők megszólítása. Építő kritikát fogalmaz meg, felkívánja hívni korának gondolkodó, alkotó költőtársainak figyelmét aktuális kérdésekre, problémákra.
1. versszak: egy felkiáltó mondattal nyit, amely megfogalmaz egyfajta kívánt költői magatartást, mivel a költészet felelősséggel ját.
lant=költészet szimbóluma
A költőnek nem csak saját érzelmeikről kell írniuk, hanem észre kell venni a világ problémáit, az aktualitásokat (pl: szabadság).
A költészet felelősség, a költőnek feladata van.
2. versszak: Egy bibliai utalás. Lángoszlop=költő. A költő feladata a vágyott célig vezesse népét.
3. versszak: Hazafias érzelmek és kijelöli a költő, hogy mi lenne a feladata az ő társainak, akik nem így viselkednek rájuk átkot kiált. Ott kell állni a szabadságra vágyó nép soraiban, vezetni kell őket.
4. versszak: Kemény kritika megfogalmazása (szókimondó). A hamis prófétákat ostorozza. Hamis próféták: azok a költők, akik izárólag a saját, illetve a nemesek érdekeit tartják szemelőtt. Elítéli az önzést és a szociális érzékenységet hirdeti.
5. versszak: Kijelöli a célt, amelyet el kell érni.
Célok: anyagi javak, egyenlőség, jólét, esélyegyenlőség, kultúra, oktatás színvonalnak emelése, tudás mindenki számára legyen elérhető.
6. versszak: A zárás gyászos, szomorú.
"És addig? addig nincs megnyugvás"
Amíg ezt a célt el nem érjük, addig számos erőfeszítésre van szükség (áldozatvállalás). Az egyén lehet majd nem kap elismerést a munkájáért, de azzal a tudattal hal meg, hogy jobbító szándék vezérelte, tett valamit a nemzetért.