Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz (II.)
Műfaja: óda. Hangvétele: optimistább, mint az előző.
A háborúk által mozgásba hozott történelem viharát bontja ki egy félelmetes tengeri vihar képével. Az 1. versszak metaforái után ("forr a világ bús tengere, ádár Erynnius lelke, vérbe mártott tőr, dühös viadal") a kép látomásba csap át. A 2-3 vesszak az egész világot feldúló véres zűrzavar látomása. 4-6. versszak: ebből a megrendült élményeiből mégsem a reményvesztettség pesszimizmusa fakad. Ellenkezőleg: abban hisz, hogy a bölcsen kormányozott állam hajója megáll a habok között. A mú történelmi példákkal zárul. Itt nem a pusztulásukat, hanem nagyságukat említi. Az ősi, tiszta erkölcs tette naggyá a régi nemzeteket is.